A játékosságot két tényező határozza meg: a kockázat és a relevancia. A Catan társasjáték során, a játékosság mindkét tényezője tökéletesen felismerhető. Sajnos a szülő-gyermek, illetve a pedagógus-tanuló közötti társasjátékozástól vonakodó felnőttek, éppen ezek miatt nem játszanak szívesen. Hiszen a gyermekek lételeme a játszás, úgy a való életben, mint a Catan társasjáték során, így a kicsik hozzá vannak szokva ahhoz, hogy hol nyernek, hol pedig veszítenek.

A felnőttek viszont vonakodnak attól, hogy játszanak, távolállónak tartják maguktól a társasjátékokat, mert félnek, hogy veszíteni fognak. Viszont ebben az esetben is gyakorlás teszi a mestert. Úgy a szülők, mint a pedagógusok esetében érdemes ha minél gyakrabban kerítünk sort a gyermekekkel történő közös játszásra. A Catan társasjáték mindezt lehetővé teszi, mivel lehetőséget ad a már előrehaladott korban lévők számára, hogy újra megtanuljanak játszani. Valamint, újra ráébresztheti őket arra, hogy a társasjáték lényege az együtt eltöltött idő, nem pedig a győzelem.